Az egyik kedvenc extrém megkeresésünk volt, mikor betért hozzánk egy kedves vendégünk, kezében egy 1893–97 között gyártott Magic Photoret – zsebóra – fényképezőgéppel. Ilyen eszközt addig maximum képeken láttam, és nem tudtam, hogy már ilyen régen is gyártottak ennyire kis méretű gépeket. A Goldmann márkájú nagy formátumú gépünk származik ebből a korból, ezzel összevetve igen jelentős a képméretek közötti különbség, az egyik 26 cm x 31,5 cm-es képeket készít, míg ez a kis óra a körülbelül 0,8 cm x 0,8 cm-es formátumával a pocketfilmeknél is kisebbet.
Többnyire azt gondolom, hogy minden fényképezőgéppel fényképezni kell, így nagyon megörültem a felkérésnek, miszerint nem tudnánk-e kipróbálni a gépet, amely egyébként egy 5 cm-es korongra képes 6 különböző felvételt készíteni. Természetesen rögtön elfogadtam a lehetőséget a kipróbálására, és fordítós 100 ASA-s Noire papírunkból vágtam bele egy nagyjából kör alakú korongot. Azt nehezen tudtam volna elképzelni, hogy teljesen sötétben kivágok filmből egy szabályos 5 cm-es kört, így esett a választás egy ortokromatikus anyagra, amelyet azért vörös fénynél lehet szabogatni.
Miután szétszedtük a gépet, hogy beletegyem a filmünket, a nagyon apró objektívet és a lengőzárját elnézve megtippeltem egy 1/30-os zársebességet 11-es rekesz mellett. Majd kerestünk egy olyan helyet, ahol ezekkel a paraméterekkel lehet fotózni. Öt képet ilyen fényviszonyok között lőttünk el a tulajdonosról és az őt elkísérő barátjáról. A hatodik képet világosabb helyen készítettem, hátha több fényre van szüksége…
Előhívtuk a korongot, ami igen látványos eljárás, hiszen először előjön egy negatív kép, majd azt eltünteti egy roncsolófürdő, és újra egy üres lapot kapunk. Eddig vörös fényben lehet vizsgálni a folyamatot. Ezt követően jön elő a pozitív kép, amely már teljesen világosban megcsodálható. A korongon az 5 jól exponált kép mellett lett egy kiégett is, de ez nem csorbította az élményt, sőt, inkább biztosított arról, hogy az előre kitalált paraméterekkel lehet majd a továbbiakban használni a gépet.
Nagyon élveztem a kis géppel való fotózást, így nem nagyon értettem a kérdést, mennyivel tartoznak a próbáért, hiszen úgy éreztem, inkább én tartozom köszönettel a lehetőségért. Ezután kaptam meg ajándékba az órát, amely máig a legféltettebb kincsem, és mindenhova magammal viszem. Azóta sikerült találni hozzá egy olyan körlyukasztót, amellyel egy tekercs rollfilmből 12 szabályos korongot lehet vágni, így 72 kis négyzetes képet kaphatunk. A fix expozíciós értékeknek hála, adott, hogy mikor lehet a géppel fotózni, mikor kell ellenfényben használni.
